A Charlie és a csokigyárban Willy Wonka, a Depp alakította csokifeltaláló titkos receptek alapján készíti a világ legfinomabb édességeit. Egyszer csak elhatározza, hogy meghív öt szerencsés gyereket a gyárba, akik nem is tudják, hogy mi vár rájuk. Hetedik gyerekeknek.

Milyen aszociális zseninek lenni?

Nagyon élveztem. Szórakoztató olyan karaktert játszani, aki képes dolgokra, amiket én álmomban sem tennék, és úgy beszél az emberekkel, ahogyan én sosem tudnék.

Mi vonzotta Wonka szerepében?

Klikk a képre!

Hogy Tim Burton kért fel rá, bár hozzáteszem a szerző Roald Dahl munkáit is nagyon szeretem. Persze amint igent mondtam, már tudtam, hogy kockázatos vállakozás lesz.

Milyen kockázatokra gondol?

A könyv és az 1971-es adaptáció rajongóira. Ezt a karaktert nagyon szeretik, Gene Wilder briliáns alakítást nyújtott a korábbi filmben, de úgy gondoltam, én valami mást szeretnék kihozni belőle. Megpróbálni úgy előadni, ahogyan azt Roald Dahl szerette volna látni a mozivásznon. Rengeteg ellentét van a történetben, például Wonka bomlott és hitehagyott oldalai, amit próbáltam jól megragadni.

Kik inspirálták?

Amikor Tim és én először beszélgettünk róla, még nem volt szövegkönyv, csak maga a regény, így ezt használtam a jegyzeteimhez. Kezdetben a gyermekműsorok házigazdái jutottak eszembe, akiken már öt éves koromban is csodálkoztam, milyen furcsán, bizarr ritmusban és hanglejtéssel beszélnek, szüntelen vigyorral az arcukon, és ezt beleépítettem a figurába. A Brian Jones-féle bubifrizura ötlete is az enyém. Hiszen elszigetelve él, kivonja magát a modern világból, vagyis szükségszerűen nagyon elavult.

Kipróbálta Wonkát a gyerekein is?

Lily Rose-on teszteltem, és akkor derült ki, hogy működik. Előtte már kitaláltam ötleteket, de nem tudtam kipróbálni a felolvasásokig, és mivel nem volt kész, szimplán csak felolvastam a szöveget. A csapóig nem is létezett a figura. Lily Rose amúgy nem szereti, ha elváltoztatom a hangom, de amikor elővettem a Wonka-féle stílust, felkapta a fejét, hogy ez meg mi volt. Akkor tudtam először, hogy jó úton járok.

Milyenek voltak a filmben szereplő gyerekek?

Nagyszerűek. A forgatás elején persze döbbent arcokkal járkáltak, figyelték egymást, és nemigen tudták, hogy hogyan kell kezelni a dolgokat, de aztán ők is elkezdték élvezni a dolgot. Freddie-vel már az Én, Pán Péterben is együtt dolgoztunk. Kedves fiú, fantasztikus színész is, kivételes tehetség, és egy percig sem haboztam őt ajánlani Timnek, mert tudtam, hogy jól fogja csinálni.

Mint színész, értékeli, hogy Tim inkább díszletekkel dolgozik, mint számítógéppel?

Egészen más így, mintha egy zöld szobában dolgoznánk. Persze főleg a gyerekeknek számított sokat, akik korábban nem jártak forgatáson: mindent lehet látni, megérinteni, a csokifolyó esetében még szagolni is. Elég rossz szaga volt egyébként, főleg néhány hét után. Becsülöm azt a hagyományos módszert, ahogyan régen készítették a filmeket, és ahogyan most is kellene, azzal együtt, hogy néha szükség van a digitális utómunkára, mint kiegészítő eszközre.

Improvizált a filmben?

Igen, ez egyfajta betegség, nem tudom kontrollálni, egyszerűen muszáj. Ha nem tehetem, úgy érzem, mintha megkötöznének. Néha tudom, hogy már túl sok, és le kell állítanom magam, máskor viszont határozottan hiszem, hogy hozzáadok valamit a filmhez. A titok az, hogy bármit lehet mondani vagy csinálni, de aztán vissza kell térni a forgatókönyvhöz. Tim mindig is jól kezelte az ilyen állapotomat.

Mit szeret Tim Burtonben?

Tekintse meg képeinket!

1990-ben Tim nagy kockázatot vállalt, amikor az Ollókezű Edwardhoz leszerződtetett, és ezt sosem felejtem el neki. Mivel egyes stúdiók köreiben nem voltam valami népszerű, sokat kellett küzdenie velük az évek során értem, de mindig győzött. Szoros kötelék, szeretet és tisztelet van köztünk, ami örökre megmarad. Ezen kívül ő minden idők legjobb filmese, így szerencsésnek érzem magam, hogy engem választott.

És milyen sztárnak lenni?

Nem igazán gondolkozom ilyesmin. Említették a Forbes listáját, de én csak nevettem rajta, semmi értelme. Az, hogy a héten rajta vagyok, nem jelenti, hogy ott leszek a jövő héten is. Mindig is azt csináltam, amit akartam, és örülök, hogy nem hoztam szégyent azoknak az emberek a fejére - utálom őket rajongóknak hívni - akik kitartottak mellettem. Vagy legalábbis nem nagyon.

Nemsokára jön a Karib-tenger kalózainak 2. és 3. része. Mi vitte rá, hogy újra kalózbőrbe bújjon?

Önző ok: újra el akartam játszani Jack kapitányt, amire akár a hatodik részben is hajlandó lennék, mert annyira élvezem. akinek a folytatásban új arcait ismerhetik meg, olyan szituációkban is, amikből nem tudja kidumálni magát. Mondhatják, hogy aprópénzre váltottam magam, de ez hülyeség.

Keith Richards is szerepelni fog benne?

Beszéltem már vele erről, és nagyon lelkes, de egyelőre csak reméljük, hogy sikerül összeegyeztetnünk az időpontokat és egyéb részleteket. Ha ez összejön, egy álom válik valóra. Keith Richards-szal kalózkodni? Ennél jobb már nem is jöhetne.